Melyiket mikor érdemes választani? Mikor elég csak a zsírtól megszabadulni, szükséges lehet-e plasztikáztatni a hasunkat, illetve mikor indokolt a két módszer kombinációja?

Van olyan páciens, akinél csupán egy kis „úszógumi” a zavaró tényező, amit tökéletesen eltüntet a zsírleszívás. Ugyanakkor, ha lógó, megereszkedett bőrről vagy hatalmas súlyfeleslegről van szó, érdemes elgondolkozni a plasztikán. A konkrét válaszokat természetesen csakis a személyes konzultáció után lehet megadni, az általános alapelveket viszont elég jól ismerteti az alábbi cikk:

http://www.wellnesscafe.hu/Szepseg-Trend/2013-01/A-zsirleszivas-es-a-hasplasztika-javitja-az-eletminoseget

Ez nyilván kinek-kinek saját ízlésétől függ. Amit a páciensek leginkább fontosnak tartanak, az néhány általános szempont:

• Legyenek jó referenciái (egy jól sikerült zsírleszívás a hason vagy egy korábbi toka „eltűnése” a legjobb ajánlólevél)
• Legyen szimpatikus (a páciensek elmondása szerint, jobban megbíznak egy olyan orvosban, aki emberként is elfogadható számukra).
• Tájékoztasson a részletekről, és legyen őszinte a kockázatokkal és a várható eredménnyel kapcsolatban (ennek pedig a honlapjáról is ki kell derülnie).
• Legyen jól felszerelt a rendelője (a szaktudás mellett valóban ez a legfontosabb szempont).

Íme, egy erről szóló cikk:

http://napidoktor.hu/cikk/181.22999/Amit-mindenkeppen-tudni-kell-a-plasztikai-sebeszetrol

Néhány éve egy férfi páciens erős önbizalomhiánnyal, szinte szégyenkezve fordult hozzám. Elmondása szerint már régóta szenvedett a szerinte túl nőies mellei miatt, ami nyilván összefüggött a testsúlyával. Vagyis a túlsúlyával, ami még nem ütötte meg az elhízás szintjét. Tulajdonképpen más testrészei nem is annyira zavarták, de a mellei olyannyira, hogy bevallotta: évek óta nem vette le mások előtt az ingjét, pólóját.

A vizsgálatok során kiderült, hogy tökéletesen alkalmas a műtétre, és szinte teljesen eltűnhet a zavaró felesleg a mellkasáról. A zsírleszívás, majd a regenerációs 2 hónap után megdöbbentő volt látni, ahogyan a tükörbe nézett. Végre elégedett volt a látvánnyal, elmondása szerint visszatért az elveszettnek hitt önbizalma.

A témával foglalkozik az alábbi cikk is:

http://csaladilap.hu/cikk/1408/a_ferfimell_is_formalhato

Nemrég levelet kaptam egy páciensemtől, amire nagyon büszke vagyok. Engedélyével közreadom:

Óriási (legalább 20 kilós) súlyfelesleggel éltem 17 éves korom óta, és ez a vastag hájréteg akadályozott meg abban, hogy sportoljak. Nemcsak azért, mert ügyetlennek és esetlennek éreztem magam, de konkrétan egy nagyobb sétától is szörnyen fájt a térdem és kidörzsölődött a bőröm. A különböző, önkínzó diéták azonban sosem jelentettek végleges megoldást, tipikus áldozata voltam a jojó-effektusnak. Az otthoni mozgás pedig kivitelezhetetlen volt számomra. A szobabiciklit utáltam, a DVD-ket unalmasnak vagy kivitelezhetetlennek tartottam… nagyon hiányzott a társaság, a csapatszellem, a biztatás.

És ekkor jöttem rá, hogy egyetlen kezdőlökésre van szükségem: és ez a zsírleszívás. Utána olvastam és Pukancsik doktor is elmondta később, hogy ez a módszer nem alkalmas fogyókúrának, hiszen 22-23 kiló zsírt nem lehet leszívni. De arra tökéletesen megfelelt, hogy a vékonyabb derekamra és combomra fel merjek venni egy sportruhát és lemerészkedjem a közeli pályára kocogni. A taktikám bevált: a zsírleszívás miatt formásabb lettem, a mozgással pedig már sikerült leadnom 6 kilót. Ha lemegy még 10 kg, végre ismét jó nőnek érezhetem magam, az alakomra pedig lassan kezdek büszke lenni!

Lehet ennél nagyobb elismerése a munkának?